Bakaja Zoltán versei

Barát Kata költeményére és annak Rozmaring Péter által írt paródiájára írott versem.

[nyelvoldó, barátfelhajtó]
csillagfény-turmix holdkórotokra
hatujjú táltos repedt fadobja
sírva vigadó magyar füleknek.

lelki békétekre gombafelhő
majd hatvankét év előtti fertő
és szalonképtelen sült szalonna.

intellektuális azta-paszta
éhe a szónak jól megdagasztva
apróra vagdosott pék epékkel.

ráharaptam hát a versetekre
lázálmos szomorú nincsenekre
téve mindent, amim csak van. nagy ég!

a végállomáson majd benyelnek
soraikba a felmetszett nyelvek,
akik hússzor lehúzták műveim.

ölellek titeket Kata, Péter
a kézfogásunkkal érjen véget
a versetek elleni pirula,
megyek, mert vár a viola.*

*a brácsám