Bakaja Zoltán versei

A következő verset BDK felhívásra írtam, mely így szólt:

Ezúton hívom fel a világhálón anyanyelvén publikáló
valamennyi net-társamat, hogy február 21-ig tegyen
közzé valamely webhelyen egy írást (vallomást, verset,
novellát, esszét, cikket, interjút, hírt, reagálást – bármilyen
blog-posztot vagy más internetes írást), amelyben szerepel a

zsibong anyanyelvemen

kifejezés, vagy ha az nem, akkor a két szó külön.
E percben nemhogy a szókapcsolat, de a két szó
együtt sem fordul elő sehol az interneten.

Mi más? A gazdagság volt vágyam.
Kényelmet reméltem szüntelen.
Tespedni dolog nélkül, ágyban,
mit nem érhet el ki bűntelen.

A pénz beszél! – az eb csaholhat.
Gyorsan megszereztem jussomat.
Nem tanúskodnak már a holtak,
mi módon gyűjtöttem oly sokat.

A rablott kincsek most mit érnek?
– Hallgatom nejem hogyan visong.
Az élet ízét már nem érzem,
a villany a nyelvemen zsibong.