Bakaja Zoltán versei

Nem hallgatok már szép zenéket.
Nem nézek filmet, és sem téged
se mást meglátva nem ver szívem
egekbe hajló csillagíven.

Nem csábít füstölgő pipátok
aromája, s az édes, átkot-
áldást hordozó ó aszúnedűt
sem kérlelem: hozna bár derűt!

Fényük veszejtették a színek,
s nem esnek már a régi ízek
sem oly jól, ahogyan egykor estek:
nem vonzanak az elhalt testek.

Elég az Isten Szent Igéje.
Szívemben csönd van, égi béke
ülte meg, melyet nem háborít
ki mit mond, s szavuk nem tántorít

el attól, valljam, különbözünk
a holt anyagtól, mely börtönünk,
s ahonnan szabadulni vágyom
tudván: e vágy nem puszta álom.