Bakaja Zoltán versei

Bóbita, Bóbita tüsszent,
véreseket, nagyokat köp,
krákog a hajnali ködben –
vége felé az öreg hölgy.

Én, aki tündér voltam
– vallja nekünk be a néni –
vén banya lettem mára,
így waze nem lehet élni.

Magyarázat haiku formában:

Minden tündérnek
rá kell majd ébrednie
banyaságára.