Bakaja Zoltán versei

Isznak az egerek a
parton, a
béka király fia
rúzstól
vér szinü
háta kivánja középre a
lányt, aki hümmög,
két szeme könnyes.
Nem sikerült a kisérlet. A
nyálka a száján,
ajka ha dünnyög az
Átka a
gólya pirosló
csőribe küldi a
társát.

Jön Kele, kelepel a
hang a mocsárban, a
béka beugrik a vízbe, a
sás töve elnyeli, rejti, a
lány szeme párás,
hol van a herceg, a hős, aki
majd leteríti a sárkányt?

Hüppög a hangja, a
szél szava szárogatása se
űzi szeméböl a könnyet, a
hangyák csípik a nőt, de e
lény nem is érzi a
lába ha vérzik, a
bús feje lóg csak amerre az
orra lehúzza, a sós víz
öntözi közben a földet, az
érből szomjukat oltani vágyván
isznak az egerek a parton.