|
Rád és rám
tartozik,
senki másra.
Nem rímre,
ragra, vagy
nyomtatásra
szánt lapra,
amelyet
bárki láthat,
olvashat,
vagy éppen
összegyűrhet.
Ne nézze
más szem a
dőlt betűket,
melyekben
benne áll
mi felborult
ma bennünk
akkor is,
ha elvonult
felettünk
már a vész
s a tébolyult
agyakra
hűvös ész
szór permetet,
kimondva
mit tudtunk:
hogy nem lehet,
nem szabad,
nem addig,
hogy vissza, hé!
Hiszen a
boldogság
nem bátraké,
kik vakon
gázolnak
át mindenen.
Hogy lassan,
szelíden,
nem hirtelen
haraggal,
lángoló
szenvedéllyel!
Ne tudja
senki meg,
mit ma éjjel
megtudtunk
egymásról
te meg én. Nem!
Rád és rám
tartozik,
senki másra.
Nincs szükség
arra, hogy
bárki lássa,
tudja, vagy
megsejtse
kettőnk titkát.
Gúnyoljon.
Vádoljon.
Váljak inkább
némává végleg, ha
ez az ára.
Rád és rám
tartozik,
senki másra –
bárcsak ne
vágynánk a
folytatásra!
|