Bakaja Zoltán versei

Eső esik, szél zörög,
perelnek az ördögök.
Villám villan,
könnycsepp csillan,
dohos igét dörmögök:

Kínzó vágyad távozzon,
más szívében bálozzon,
felejts, felejts,
múltadba rejts,
többet szád ne átkozzon!

Kebled béke lakja be,
kőalapját rakja le
lelked vára
nagy falának
s élj benn boldogul, vele,

aki téged nem szeret,
gyaláz, korhol, fenyeget,
nyelve mérge,
szívem szépe,
mindig gúnyol, sérteget.

Alszanak az ördögök,
árnyam köztük lődörög.
Dalra gyújtok
s könnyel sújtott
félsorokat körmölök.