Bakaja Zoltán versei

Most már ragaszkodom hozzád.
Vége nem lesz,
míg meg nem utáltatod magad
vagy tudja ég mi módon
szét nem törik bennem a rólad alkotott kép.

Először szagod kúszott be az életembe –
valami rózsa illat,
mert hátulról jöttél,
sunyin lopózva s támadón rátaposva
lelki békém mezejére.

Aztán a hangod,
a hajad libbenése,
aztán már nem tudom,
mert rég volt,
de itt maradtál.
– Bennem.

Elmémből egy részt kiszabtál
saját várad falát felhúzva,
és most ott uralkodsz,
billegsz szívem hintaszékén.