|
Amit leírsz,
üres szavak füzére csak.
Lehetne akár egy világ is,
vagy a kozmosz spirális fénytánca
tükre, a csillagász szemében,
búvárok jelzőfénye a tengermélyi éj
nem szűnő sötétjét hasítva,
kritikusod könnye, ki verseid tanítja
hosszú-hosszú emberöltők távolában,
téged választva a holt költők láncsorának
medalionjaként …
Lehetne didergőnek kabát
vagy fuldoklónak csónak,
gyilkosnak ítélet,
esetleg a tizenharmadik hónap
éhbére a nyugdíjas zsebében,
rettegés a vágóhídra vonszolt állatok szemében,
marcipánfigura,
születésnapi torták krémjére állított
édes, cukros igézet …
…
Persze akármi más is.
ezernyi csábító ígéret.
…
Korhelynek óbor, halottnak koporsó,
sörbűzös csehók szutykos pultján a korsó,
süketek csöndje, némák hallgatása,
vakok ében fényű íz-érzés-hang világa,
vonatfütty, madárdal, munkába hívó sziréna, s a
döglött zebrák marjából koncot szakító
félős hiéna is lehetne,
vagy királyok méregdrága nincsből szőtt ruhája szélén a szégyen foltja,
munkanélküli, akinek semmi dolga,
mégis minden nap új reménnyel ébred;
lehetne bármi.
De értsd meg végre! Kérlek!
Üres szavak füzére csak.
Nyelvelő prosti.
Kufára a szónak,
ki felkínálja magát
minden olvasónak.
|