Bakaja Zoltán versei

Csak magányod nyeldeklése hallik,
aszott gyümölcsöd nem kell senkinek.
Mi jó? Mi rossz? Ugyan! Kit érdekel?

Nincs se kígyó, se nő, s nincs a férfi,
ki megeméssze keserű leved,
bogyód pusztán magadnak érleled.

Fegyver az. Ágyúk kerekded magva
s az éles nyelv sem állhat ellene,
habár sokat forogtak általa.

Azt mondom néked mégis, ne bánkódj!
Nézd csak jó szomszédodat, kinek már
rügy sem fakadhat többé ágain!