Bakaja Zoltán versei

(Nitának)

Jobb kéz felől rövid futam.
crescendo (kilenc hónapos).
fortissimora vált utam,
végre itt vagyok! Jó napot!

Cantellerando, maggio –
elindul lassan életem,
poco poco pochissimo
nyílik bennem az értelem.

Segédhangok, késleltetés.
Gyermek? Kedves. Kamasz? Pimasz.
Amoroso – édeskevés
a zene nyújtotta vigasz.

Noioso ordinario –
sok szürke nap, kevés öröm.
Pietoso, dolcissimo,
bánat, vigasztalás, közöny.

Molto stringendo! Harcolok –
békémnek nincs hol laknia.
Szűkített-, bővített sorok,
bosszantó disszonancia.

Küzdés, kenyérharc, halk imák
és sempre sensibile lét,
allergiába hullt világ,
hamis dalok, hazug mesék.

Sforzato – felsikolt a húr,
pesante – gondjaim sora.
Maggiore – pihenj! – így a dúr.
Minore – válaszom: soha!

Bal pedálba fúlt érzelem,
molto legato félsorok,
tremolók, döngő klaszterek,
gombóccal küszködő torok.

Ha zongoráznám életem
politonális himnuszát,
félek, békére éhesen
kiáltanád: harmóniát!