Bakaja Zoltán versei

Sríla Visvanátha Csakravartí Thákura versének fordítása

Áldásod úgy záporozik szivünkre, s
csitítja létünk tüze tombolását,
miként a felhő veti földre kincsét.
Hódolva hullok saruid porába.

Dalolsz az Úr szent neve ünnepén, míg
dobolsz vagy ujjongva, pörögve táncolsz,
remegsz, s a könny hull szerető szemedből.
Hódolva hullok saruid porába.

Díszíted és temploma tisztaságát
óvod, ha szolgálod az Úr alakját,
majd minket is kérsz: ugyanígy imádjuk.
Hódolva hullok saruid porába.

Négyféle étellel örülsz az Úrnak,
s ujjong a szíved, ha a hívek esznek,
– mi megmaradt, önmagad ízleled meg.
Hódolva hullok saruid porába.

Srí Rádhiká s Mádhava sok szerelmes
játéka, szent jelleme és alakja
sóvár szivedben nevük által él. Most
hódolva hullok saruid porába.

Kegyes királynőnk, s Hari sok kalandját
értőn segíti Vradzsa száz leánya.
Szolgálod őket, kik ezért szeretnek.
Hódolva hullok saruid porába.

Úgy kell imádnunk, ahogyan Harit csak –
így szól a bölcs és ugyanígy az írás.
Szent vagy, s az Úrnak különös kegyeltje.
Hódolva hullok saruid porába.

Áldásod áld csak meg az Úr kegyével,
Mester, mi híján hogyan is haladnánk?
Naponta háromszor imámba zárlak, s
hódolva hullok saruid porába.

Kik pirkadatkor soraim dalolják
– áldott tanítójukat úgy dicsérik –,
haláluk órája ha újra eljő,
szolgái lesznek Vradzsa szent Urának.